Cikkek

Riport Urbán Gáborral

Urbán Gáborral, a Váci Egyházmegyei Ifjúsági Iroda​ koordinátorával beszélgettünk

Ráébrednek: „Igen, én egy hasznos ember vagyok!”

Név: Urbán Gábor

Beosztás: koordinátor

Ami az IKSZ-ről eszébe jut: Tenni a másikért, tenni magamért.

Fogadó szervezet: Váci Egyházmegyei Ifjúsági Iroda

Kapcsolat: www.mente.hu, iksz.ve@gmail.com

 

Hogyan jött a gondolat, hogy egy egyházmegyei szervezet bekapcsolódjon a közösségi szolgálatba?

Rengeteg plébániánk van, ahol lehetőség van arra, hogy feladatot találjanak maguknak a diákok. A probléma az volt, hogy nem értették, nem tudták a plébániák, hogyan fogjanak hozzá; így egyszerűbbnek láttuk, ha az Ifjúsági Iroda besegít úgy, hogy saját rendszert épít ki. Ezért kidolgoztunk egy segédanyagot, mely tartalmazza, hogy hogyan induljanak el, kihez is forduljanak. Készítettünk egy táblázatot is, mely  a fiatalokat fogadó plébániákat és a programokat tartalmazza. Ezzel a tapasztalatok szerint érdemben tudjuk segíteni őket a választásban. A fent említett Ifjúsági Iroda, létrehozott egy saját ifjúsági alapítványt (VIFI Alapítvány) is, amelynek segítségével megállapodást kötöttünk az iskolákkal és fogadó helyekkel.

 

Nem teszi ez egyszersmind bonyolultabbá is az adminisztrációt?

Ellenkezőleg. Ha egy iskolaigazgató felhív, hogy egy diák melyik plébánián akar dolgozni, akkor nem a plébániáknak kell külön-külön szerződéseket kötni, hiszen egyetlen, közös keretszerződésünk van. Így egy plébániára nyolc-tíz iskolából is járhat gyerek, és a plébánosnak nem kell ezzel időt tölteni. Ha bárki érdeklődne, az interneten látható, hogy milyen helyek vannak, mi pedig elkészítjük a szerződést. Így a legegyszerűbb a dolog. Amennyiben pedig szükséges a feltételek, létszámok konkretizálása, rögzítése, a fogadó helyeink készséggel állnak a fiatalokat küldő iskolák, koordinátorok rendelkezésére.

 

Milyen típusú tevékenységeket végezhetnek a diákok a plébániákon?

Nem csak plébániáink vannak, van egy-két más típusú fogadó szerv is. Az idősek segítésétől a korrepetáláson át a kortárssegítésig terjed a tevékenységek köre; pl. számítástechnikai problémákat oldanak meg, karácsonyi csomagot készítenek, karitászba segítenek, adományok házhoz vitelében működnek közre. Célunk, hogy lássák, hogyan működik ez. Nyári napközis táborokban is segítenek, valamint cigánymisszió oktatási, szociális programjaiban is részt vehetnek a diákok. Vannak fiatalok, akik nem szívesen végeznek szociális munkát; számukra is van egy programunk, a Szorgos Ősz, ami arra irányul, hogy tisztítsuk meg a környezetünket, például a plébánia körül területet.  Ez kicsit „fizikai” tevékenységre építő szolgálat, de kiegészülhet olyan karitatív jellegűekkel mint levélgyűjtés, kerítésfestés, favágás idős embereknél, pakolás stb. Idősotthonunk is van kettő, ahol  speciálisabb feladatokat lehet végezni mentor segítségével.

 

Mekkora segítséget jelenthet ez a gyakorlatban a plébániáknak?

Nagyon sok fiatal van, aki eleve az egyházközséghez tartozik, és ezért amúgy is végez szolgálatot. Csak amikor bekerül a gimnáziumba, akkor úgy folytatja, hogy az ötven órában elszámolja azt, illetve akkor lehet, hogy más területeket is keres, mi próbáljuk erre motiválni őket. Aki ministrál, az természetesen nem számolhatja el azt az 50 órában, csak ha végez valami pluszt azon felül. A plébániáknak tehát abszolút segítség lehet.

 

 

Nem áll fenn a veszély, hogy valakinek letelik az ötven órája, és a segített ismét ott marad egyedül? Mennyire lehet biztosítani a folytonosságot?

Teljes mértékben. Ahol jól érzi magát a fiatal, oda visszamegy. Nekem is van olyan segítőm, aki odacsöppent hozzánk a nyáron, megcsinált három napközis tábort, egy részét már az 50 órán túl. Most már talált is magának közösséget, és folytatja. Igazából azon múlik, hogy állunk hozzá. Érzékeny kell, hogy legyen a koordinátor is.

 

Hány plébániára jut egy koordinátor?

Minden csatlakozott plébánián van koordinátor.

 

Mi a helyzet azokon a plébániákon, ahol kicsit „régivágásúbb” a plébános?

Nem életkorfüggő a nyitottság, bárki, aki kötődik az adott plébániához és érti, hogy miről van itt szó, alkalmas lehet rá. Hatékonyan lehet együtt dolgozni azokkal, akik értik a fiatalok nyelvét, hozzájuk szívesen mennek. Mindig arra buzdítjuk a koordinátorokat, hogy minden programra vigyenek magukkal helyi fiatalt, hogy ne legyen az az érzés, hogy „Na, jönnek az IKSZ-esek… ők egy zárvány, megcsinálják a munkájukat, aztán elmennek!” Hanem mindenképpen legyen olyan önkéntes a plébániáról, aki tud velük beszélgetni, segíteni, ,segíteni a reflexiót, ha vége a programnak. Ezt máshogy nem lehet csinálni csak személyreszabott odafigyeléssel.

 

A fiatalok milyen területek iránt érdeklődnek?

A táborozás nagyon népszerű, és az a szép benne, hogy végigcsinálják, nem érdekli őket, hogy ezért csak 15 órát lehet elszámolni. A nagyobb találkozókat, azok előkészítését is szeretik, karácsonykor a csomagok készítését. Azokat a tevékenységeket szeretik, amit közösségben lehet csinálni. Volt már olyan is, hogy csak egy IKSZ-es volt a csapatban, és senkinek fel sem tűnt, hogy ő ilyen minőségben van ott. Sokan kedvelik a szabadidős tevékenységeket. Számos sport- és szabadidős programban vettek már részt a szolgálatukat nálunk teljesítő fiatalok. Néhány fogadóhelyünkön szerveznek nyári napközis táborokat, amelyek alatt sportnapok, sportdélutánok is szerepelnek a programban. Itt kipróbálhatják magukat akár játékvezetőként, akár egyéb, sporthoz kapcsolódó feladatban a diákok. Vannak fogadóhelyek, amelyek részt vesznek például területi focikupa szervezésében, lebonyolításában, ahova szintén várják a közösségi szolgálatot teljesítőket is.

Az ilyen és ehhez hasonló szabadidős tevékenységek alkalmával könnyű jó kapcsolatot építeni egymás közt, és felfedezhetik, hogy nem csak akkor élvezetes a sport, a játék, ha résztvevőként vannak jelen, hanem ha a szervezésben, lebonyolításban is részt vesznek.

 

Az intézményeik feltehetőleg már a program előtt is ismerték egymást. Milyen a kapcsolatuk egymással?

Tudni tudtunk egymásról, a plébániák közül nagyon sokat ismerünk, hiszen próbáltuk összefogni az egyházmegyében fiatalokat. De mélyebb ismeretségek főleg az IKSZ kapcsán születtek. Ezt segítette, hogy van egy háló, hogy rá tudnak nézni egymásra, ötleteket tudnak venni egymástól. Most szerveztünk egy workshopot, ahol találkozhatnak is egymással, illetve évente szeretnénk monitorozni is.

 

 

Inkább állami vagy inkább egyházi fenntartású iskolából jönnek a gyerekek?

Az egyházi iskolákból nagyon kevesen. A világi iskolákat, ha felhívjuk, akkor nagyon lelkesek. Egyelőre több világi iskolával van együttműködés, mint egyházival, ez részben betudható annak is, hogy több világi intézmény van, mint egyházi, illetve számos egyházi intézmény már az IKSZ előtt is folytatott hasonló programokat, így egy jól bejáratott rendszerbe tudták bevonni az új diákokat.

 

Részt vesz az Egyházmegye a felkészítés és feldolgozás folyamatában? Hogyan?

Lehetősége van az iskoláknak kérni, hogy kimenjünk, és adott esetben, ha sok diákot szeretnének küldeni, akkor ezt segítsük. Nem érkezett még ilyen megkeresés. Olyan van, hogy ha hozzánk mint fogadóhelyre jönnek, mondjuk egy táborba, akkor a koordinátor leül vele, elmondja, mire figyeljen. Illetve van olyan koordinátorunk is, aki rendszeresen leül a diákokkal utóbeszélgetésre: hogy ment, hogy tetszett, mit csinálna másképp... Ahol igény van rá, ott segítünk ebben.

 

Körülbelül hány diákkal kerültek kapcsolatba eddig?

311 fő volt az összlétszám egy év alatt. Nem egy olyan adat, ami lefed mindent, de elég bizakodóak vagyunk. Idén már lényegesen többen lesznek; januárban összegezzük a 2014-es év teljesítését.

 

A diákok jellemzően hány órát teljesítenek egy helyen? Ha elkezdi a közösségi szolgálatot egy plébánián, akkor ott csinálja végig az 50 órát felkészítéssel együtt, vagy csak egy részét?

Ez változó. Több olyan fiatalról tudok, aki nálunk teljesítette az 50 óráját. Szerintem azok közül, akik eleve kapcsolódnak az egyházhoz, ez a gyakoribb, akik csak be‑benéznek, azok közül is van, aki nálunk teljesítette, de közülük kevesen. Az összes diákot nézve kicsit kevesebb, mint a kétharmada nálunk teljesíti végig az 50 órát.

 

Milyen érveket mondana, amiért egy diáknak érdemes közösségi szolgálatot végezni?

Az egyik, ami szerintem nagyon fontos, hogy betekintést nyerhet olyan szakmába, területre, amire előtte nem is gondolt. Volt, aki sírva mesélte a tapasztalatait, és hogy ezek után lehet, hogy egészen más irányba akar továbbtanulni. Például megismerkedik egy gyerekcsoporttal, és rájön, hogy emberekkel akar foglalkozni, mert van hozzá affinitása, jól érzi magát köztük és adni tud nekik. A másik, ami nagyon fontos, hogy sok olyan diák van, aki nem hiszi el magáról, hogy képes adni a másiknak, mert egy szobában nő föl, a monitor előtt. És amikor kiteszik közösségi szolgálatra emberek közé, akárcsak, hogy megtanítsa valakinek a számítógép használatát, akkor akármilyen keménynek mutatja magát, látszik rajta, hogy megérintette valami. Kihúzza magát, hogy „Igen, én egy hasznos ember vagyok!” A legfélénkebbek is ki tudnak nyílni egy-egy szolgálat alatt, csak meg kell találni a koordinátorral, hogy mi az, ami neki való.

 

 Önök is szembesülnek azzal, hogy az első alkalommal sok diák azért jön, „mert kell.” Hogyan lehet a kellt örömtelivé változtatni?

Elég gyorsan. Eleve hozzánk nagyon sok diák úgy kerül, hogy a barátja hozza. „Jaj, hol teljesítsem?” „Figyelj, én itt és itt csinálom, gyere el!” Ilyenkor látunk megrettent arcokat, pl. mikor megérkezik a táborba a fiatal és meglátja a 120 gyereket az udvaron rohangálni, csapatokban játszani, akkor pánikot kap. Kézenfogjuk, bevisszük egy gyerekcsoportba, elkezd velük játszani − nem kell másfél óra sem, utána már leállítani sem lehet. Vagy ugyanígy, amikor a Szorgos Ősz program során díszletet festettünk, álltak, és mondták: „Nekem nincs kézügyességem…”, és az első vonalak után belelendültek, és jöttek a jobbnál jobb ötletek. Állnak egy vékony papír mögött, és csak egy lépés, hogy átszakadjon az egész. Nagyon sok múlik azon, hogy hogy áll hozzá az a fiatal, koordinátor, aki segíti őket. És ez általában pozitív. Mert ha odateszem elé a feladatot, akkor lehet, hogy nem történik változás, de ha beleviszem, és az magával sodorja, és örömforrássá válik, akkor történik valami, ami fontos és leírhatatlan: formálódik a személyisége a tevékenységen keresztül.

 

Tudna mesélni egy olyan esetet, gyakorlatot, ami a kedvence?

Egyik kedvencem a Szorgos Ősz, amit gyakorlatilag a 72 órához hasonló program; egyelőre gyerekcipőben jár, de jó tapasztalataink vannak már. Van egy felkészítő alkalom, két tevékeny nap, a végén egy szeretetvendégség vagy valami közösségi pont, ahol bulizhatnak, lazíthatnak kicsit a fiatalok. Volt ahol bográcsozást csináltak. Erre fogékony az a fiatal is, aki amúgy nem jönne el, mondjuk egy táborba. Ezt nagyon szeretem. Illetve a másik, amit nagyon szeretek, meg a fiatalok többsége is, az a táborozás. Hogy eljönnek, végigcsinálják, nem akarnak hazamenni a három órájuk után. Ezek az én személyes kedvenceim.

Szerkesztette OFI dátum 2015.07.27. 13:34:04