Jógyakorlatok

Egy egyhetes napközis tábor szervezése és lebonyolítása az iskola diákjainak és a fogadó intézmény fogyatékkal élő lakóinak részvételével

Ciszterci Szent István Gimnázium, Nádasi Richárd IKSZ koordinátor

Mit és kinek?

A program elsődleges pedagógiai célja az volt, hogy a diákok érzékenyebbé váljanak a nehezebb helyzetben lévők irányában, megtanulják a másikban rejlő értékeket felfedezni. Fejleszteni kívántuk bennük az elfogadás, az empátia képességét, valamint a segítőkészséget.

A projekt folyamán az iskolai közösségi szolgálatot végző diákok összesen 26 órát teljesítettek. A tábort megelőzően 2015. június 2-án, kedden a két intézmény képviselői és a programban résztvevő diákok közös megbeszélésen vettek részt. A koordinátorok ismertették a tábor tervezetét, a tanulók számára szükséges tudnivalókat. A fogadóintézmény-vezetője pedig kötetlen beszélgetést kezdeményezett a gimnazisták eddigi tapasztalatairól, élményeiről a fogyatékkal élő emberek világával kapcsolatban.

A „KÖSZ!” program által támogatott projekt lényegi részét a 2015. június 15. és 21. között megvalósuló napközis tábor jelentette. A hét folyamán minden nap 3 órát töltöttek együtt a fiatalok.

Hétfőn, az első nap folyamán a Szent Kristóf Ház egyik csoportja látogatta meg a gimnazistákat az iskolájukban. Részt vettek a tanévzáró ünnepségen, utána beszélgettek, ismerkedtek, majd közös fagyizásra került sor.

Kedden már a diákok látogattak el a Szent Kristóf Házba, ahol együtt alkottak különböző kézműves foglalkozásokon. Mindannyiuknak tetszett a gyöngyfűzés, a dombornyomott képek színezése, és a mozaik technikával való plakátkészítés. A közös munka során jobban megismerték egymást a program résztvevői, elkezdett személyesebbé, közvetlenebbé válni a légkör.

Szerdán a fogyatékkal élő fiatalok, valamint a gimnázium diákjai együtt tettek kirándulást a Sóstó Természetvédelmi Terület tanösvényén. Az erdei tanteremben igeliturgián vettek részt. A hűvös idő miatt visszasiettek a Szent Kristóf Házba, és karaoke-val örvendeztették meg egymást a jelenlévők.

Csütörtökön ismét a természetbe mentek, hiszen a Sóstói tanösvényen lévő Zöld tanya megfelelő helyszínéül szolgált egy sorversenynek, amely során a résztvevők csapatban dolgoztak. Nagyon élvezték a feladatokat. A diákok segítették fogyatékkal élő új barátaikat, és rácsodálkoztak, hogy a különböző nehézségek sok találékonyságot és vidámságot hoznak magukkal. Ezt a napot egy közös ebéddel zárták.

Pénteken a szokásos reggeli társasjáték után a nappali intézményhez közel lévő műfüves focipályára mentek, ahol felejthetetlen foci-, valamint kidobó meccsekre került sor. Mikor visszaértek az intézménybe, könnyes búcsút vettek egymástól a gimnazisták és a fiatalok. Sok élménnyel gazdagodtak a hét folyamán, és meglátták a másikban rejlő kincseket, az értékes embert.

A szombati napon a Szent Kristóf Ház életét és a tábort bemutató kiadvány tervezésében és szerkesztésében segítettek a gimnazisták. Hanganyagban rögzített interjúkat gépeltek be, valamint a héten készült képeket varázsolták szebbé. Vasárnap a nappali intézmény környezetét alakították a tanulók tereprendezéssel és kertészkedéssel.

A projekt befejezéseként a tábort követő hétfőn egy közös – szintén 3 órás - megbeszélést, tapasztalatcserét, értékelést tartottak a koordinátorok a gimnazistákkal az iskola közösségi helységében. Irányított beszélgetés keretében mindenki megoszthatta személyes élményeit, tapasztalatait a táborral, ezen túlmutatóan a fogyatékkal élők világával kapcsolatban.

Hogyan?

 

 A megvalósítás során leginkább a diákok toborzása és felkészítése terén ütköztünk nehézségbe. A gimnázium tanulói közül ugyanis eleinte nagyon kevesen jelentkeztek a táborba, ami elsősorban a nyári szünet kezdetére való időzítéssel magyarázható. Később aztán a résztvevő diákok és a programban résztvevő pedagógusok is eredményesen motiválták a többi tanulót, így a felkészítő foglalkozásokon az önkéntesek már többnyire teljes létszámban vettek részt. Kihívást jelentett ezen kívül a tanulók és a fogyatékkal élő fiatalok helyszínre történő szállítása, amelyet az iskola, a fogadó intézmény és a résztvevő pedagógusok saját járműveikkel oldottak meg.

A projekt folyamán az iskolai közösségi szolgálatot végző diákok összesen 26 órát teljesítettek. A közvetlen pedagógiai hatások számszerűen nem kimutathatóak, viszont annál szerteágazóbbak. A különböző programok során a tanulók és a fogyatékkal élő fiatalok sok közös élményre tettek szert. Új ismeretségek, tartós személyes kapcsolatok alakultak ki a játékok, beszélgetések és kirándulások folyamán. A program által a diákok érezhetően érzékenyebbé váltak a nehezebb helyzetben lévők irányában, megtanulták a másikban rejlő értékeket felfedezni. Saját bevallásuk szerint felerősödött bennük az elfogadás, az empátia képessége. Aprojekt segítségével felkelthettük a tanulókban a felelősség érzését is. A programok folyamán a diákok gyakorlatot szereztek a közösségi események szervezésében, lebonyolításában. Úgy gondoljuk, hogy a projekt a gimnazisták felnőtté válásának folyamatát pozitívan fogja befolyásolni a személyiségfejlődés tekintetében.

 Mire jó?

A program legfőbb pedagógiai célja a résztvevő diákok szociális kompetenciáinak minél szélesebb körű fejlesztése volt. Véleményünk szerint a projekt erre kiváló alkalmat nyújtott, hiszen a tanulóknak nemcsak saját személyiségük alakult pozitív irányba, hanem társas kapcsolataik is színesebbé váltak. A két intézmény eltérő adottságokkal és élethelyzettel rendelkező fiataljai, az „egészséges”, valamint a fogyatékkal élő emberek közelebb kerültek egymáshoz. Az egymásra való odafigyelés, a tolerancia, a segítségnyújtásra való készség fejlődése a program tapasztalatai alapján hatékonyan valósultak meg az együtt töltött értékes idő során.

 A diákok a projekt során hátrányos helyzetű, fogyatékkal élő társaiknak számos esetben segítő kezet nyújtottak, például az egyes helyszínekre történő kíséret, az akadályverseny, vagy éppen az öltözködés terén. A sérült társak elfogadása, a szociális kompetenciák fejlődése a közös élmények, játékok és beszélgetések közben valósult meg.

A diákok az iskolai közösségi szolgálat koordinátorának részletes tájékoztatása és felkészítése nyomán szabadon csatlakoztak a programhoz. A tábor több programját is saját ötleteikkel színesítették. De mindig jelezhették azt is, hogy ha valamelyik tevékenység számukra kellemetlen élménnyel járt, ilyenkor más feladatokat kaptak.

 

Hogyan dolgozták fel az élményeket a diákok?

 

A projekt befejezéseként a tábort követő hétfőn egy közös, 3 órás megbeszélést, tapasztalatcserét, értékelést tartottak a koordinátorok a gimnazistákkal az iskola közösségi helységében. Az elkészült fényképek megtekintése után irányított beszélgetés keretében mindenki megoszthatta személyes élményeit, tapasztalatait a táborral, ezen túlmutatóan a fogyatékkal élők világával kapcsolatban.

 

Visszajelzések

Mindkét oldalról pozitív visszajelzések érkeztek a projekt megvalósítását követően, de már a tábor közben is. A Szent Kristóf Házba járó fiatalok nagy lelkesedéssel várták a tanulókat és nehéz szívvel engedték el őket a tábor végeztével. Még napokkal később is kérdezgették, mikor jönnek legközelebb a „ciszteresek”. A pozitív visszhangok érzékeltetése végett az alábbiakban az egyik ellátottal készült interjút közöljük.

 

Kedves János, kérlek, mesélj a tegnapi napról! Hogy érezted magad? - Az erdőben jó volt.

Kikkel mentetek? - A ciszteresekkel. Egy ciszteres lánynak fogtam a kezét a séta során. Aztán jó volt a sport, a sorversenyek jók voltak. Jó csapatom volt.

Milyen feladatok voltak? - Hát, labdát kellett így vezetni, utána a babzsákot a fejemre rakni és egyensúlyozni - csak én kicsit fogtam - és utána visszafele kellett menni és a következőnek átadni. És a végén mi lettünk az elsők.

Gratulálok! Mit kapott az első helyezett? - Aranyérmet.

Mindenki kapott érmet? - Igen, még a ciszteresek is.

És tudod, mi vár ma rátok? - Igen, a focizás, azt is szeretem.

Tetszik neked ez a program sorozat? - Igen, nagyon tetszik. 

A Ciszterci Szent István Gimnázium diákjai a közös értékelés során arról számoltak be, hogy habár kezdetben idegenkedtek is fogyatékkal élő embertársaiktól, a hét folyamán ráébredtek, hogy új barátaik sokkal nyitottabbak, szeretettelibbek, mint ők maguk. A gimnazisták megtanulták felismerni a másikban rejlő értékeket, érzékenyebbé váltak a körülöttük élők nehézségei, problémái irányában.

Példaként egy diák alábbi élménybeszámolóját ismertetjük:

 

„Amikor először meghallottam, hogy lesz ilyen Szent Kristóf Házas tábor, nagyon megörültem neki. Eddig csak egyszer voltam itt egy hétvége során, idő szűkében pedig nem volt alkalmam jobban megismerni a fiatalokat, és gyűjteni a tapasztalataimat… ugyanis én nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, és a fogyatékosokkal még nem állt módomban huzamosabb időt eltölteni. A jövőbeli továbbtanulással kapcsolatban is gondolkozom a szociális téren.

Kissé izgultam, hogy milyen lesz. Meg kell mondjam, nem ilyenre számítottam. Azt gondoltam, hogy ezeket az embereket sajnálatból szeretik, és azért foglalkoznak velük, mert „valakinek ezt is meg kell csinálni…” Sokszor hallottam élménybeszámolókat, hogy mekkora szeretetet és milyen nagy boldogságot okoznak ezek a fiatalok. Kíváncsi lettem. És erre itt volt egy lehetőség, én pedig kihasználtam, amit nem bántam meg. Nem tudtam elképzelni, hogy hogyan képesek a fogyatékosok boldogságot adni pusztán a létükkel. Azt hittem kellemetlenül fogom érezni magam.

Ezek az emberek nagyon sok értéket hordoznak magukban, amiről nem is gondoltam. Számomra a nagy „áttörést” az jelentette, amikor az egyik fiatallal (Balázs) beszélgettem, és  ő azt mondta nekem, hogy szeretné újrakezdeni az életét. Nagyon sajnálja, hogy ilyennek született és emiatt sokszor elkeseredik. Ő komolyan beszélt velem az érzéseiről, és ekkor döbbentem rá, hogy ugyanolyan értékes ember, mint bárki más. Sőt… Az itt töltött napok alatt sokkal jobban átértékeltem nem csak a saját életem, de az ő életüket is. Ide nem csak azért járunk, hogy adjunk. Ide az ember feltöltődni jár, és hagyni, hogy mások szeressék. Nagyon jó volt kicsöppenni a rohanó világból, és egy pillanatra (nagyon hamar eltelt ez a hét) megállni. Egyszerűen jó velük lenni. Kicsit olyanok, mint a gyerekek.

Meg szeretném még említeni az itt dolgozók munkáját. Azt, hogy ők rengeteget foglalkoznak a fiatalokkal, hogy mennyi fáradtságot fektetnek a közösség fenntartásába. Nélkülük ez az egész nem lenne. Biztosan kapnak viszonzást a fiataloktól.”

Szerkesztette OFI dátum 2016.11.25. 21:43:48