Jógyakorlatok

Informatika képzés időseknek

Teleki Blanka Gimnázium, Mezőtúr

Szakmai beszámoló
a Társadalmi Szolidaritás pályázati program megvalósításáról

1. A program bemutatása

Iskolánk, a mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium tanulói a „TÁRS Programhoz” kapcsolódó pályázat keretében a városunkban található két idősek otthonában tartottak számítógépes foglalkozást. Az önkéntes szolgálatra jelentkező 16-17 éves diákok 30 órában teljesítették vállalásukat, öten a Mezőtúri Református Egyházközség Idősek Otthonában, tízen pedig a „Bíró Kálmánné Bakos Ilona” Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Idősek Otthonában.

2. A program menete
a) Az előkészítés folyamata

Tanulóink öt órában a tevékenység elvégzéséhez szükséges előkészületeken vettek részt az iskolában, melyet részben a projektvezető, részben pedig a mentor (Kállai Krisztián informatika szakos tanár) koordinált.

Az első találkozás alkalmával (2011. március 7-én)  kötetlen beszélgetésre került sor a vállalt tevékenységről.

A második találkozás (2011. március 16.) keretében néhány szituációs, önismereti, bizalmi játékra került sor a diákoktól kívánt magatartásformákról, szerepekről, felmerülő nehézségekről, aggodalmakról.
A program mottójának kitalálása ( „Jót, s jól! Ebben áll a nagy titok.” /Kazinczy F. ) is ez alkalommal történt meg.

A harmadik találkozáson (2011. március 21.) a diákok a mentor segítségével a konkrét átadandó számítógépes ismeretanyagot tervezték meg, állították össze (ez a tanmenet a későbbiek során az idősek kéréseihez igazodva módosult).

A negyedik alkalom volt  (2011. március 28.) az első közös találkozása az együttműködő intézmények vezetőinek, az iskolavezetésnek, a projektben résztvevő diákoknak, a mentornak és a koordinátornak.  Itt mutatták be röviden a két idősek otthonát és a programban résztvevő lakókat, valamint megbeszéltük a program lebonyolításának menetét. Itt szembesültünk azzal, hogy a  „Bíró Kálmánné Bakos Ilona” Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Idősek Otthonából a programra öt szenvedélybeteg is jelentkezett, ami egy merőben más hozzáállást igényel.

b) A kivitelezés és a megvalósítás munkafolyamatai

Ezek az alkalmak már az együttműködő intézményekben kialakított, berendezett szobákban foglalkoztató termekben zajlottak. (Iskolánk ajánlott fel számítógépeket minkét otthon számára.) A foglalkozások a Református Idősek Otthonában 2011. március 30-án, míg a másik intézményben 2011. március 31-én kezdődtek. A diákok hetente két-három alkalommal, előre egyeztetett időpontokban tartották a foglalkozásokat, ami a menetlevelükben rögzítésre került. Az első – kissé maratonira sikerült – alkalom az ismerkedéssel telt, ahol az intézmények vezetői körbevezették diákjainkat és meséltek az intézmény életéről, működéséről és programjairól. A lakók rövid bemutatkozásuk után maguk választhatták ki, hogy kivel szeretnék a számítógépes tudományt elsajátítani.
Kedvcsinálóként a fiatalok rögtön géphez ültek, hogy a „tanítványok” kívánsága alapján mutassanak valamit abból, amit – reményeink szerint – néhány hét elteltével ők is tudhatnak, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a lakók számítógéppel kapcsolatos fenntartásaikat, szorongásaikat csökkentsék. Ezt követően a diákok egyénileg foglalkoztak a résztvevőkkel, kezdetben a tanmenet szerint, később az igényekhez alkalmazkodva, ki-ki érdeklődési körének megfelelően használta az internetet. Néhány esetben elsősorban a szenvedélybetegeknél az alapműveletek és a levelezés elsajátítását követően leragadva a kedvenc internetes oldaluknál, csupán azzal kívántak foglalatoskodni (pl.: lövöldözős játékok, motoros-autós játékok, kották keresése). Ez sajnos monotonná tette az együtt eltöltött időt.
A mentorral és a projektvezető tanárral folyamatosan konzultáltak diákjaink. Mivel ez utóbbi intézmény a város szélén található, ezért az iskola gondoskodott a diákok szállításáról.

c) Az értékelés munkafolyamata

A program lezárásaként egy közös kirándulást szerveztek a diákok Szarvasra, amire szeretettel meghívták „tanítványaikat”. Mivel ez az idősek számára meglepetés volt, így erről az utolsó alkalomkor, 2011. május 20-án értesültek. Ez a foglalkozás a kirándulásra való készülődés, szervezés jegyében zajlott.
Az értékelés során a diákok élménybeszámolókat, hangulatjelentéseket készítettek, tapasztalatot cseréltek, a folytatás lehetőségét vitatták meg.

3. A projektvezető értékelése, véleménye

A program célja, miszerint szeretnénk, hogy fiataljaink bepillantást nyerjenek a mereven elkülönült intézményekben élők mindennapjaiban, részesei lehessenek élményeiknek, gondjaiknak, tanulják meg felelősségteljesen megtervezni életüket, és elsajátítsák azt a képességet, hogy azt érzékeljék, becsüljék és tiszteljék, ami valóban értékes, maximálisan teljesült.

Olyan tapasztalásban lehetett részük, ami bizonyára mély nyomokat hagy bennük. A programban résztvevő diákok lelkiismeretesen, nagy lelkesedéssel, hittel és alázattal végezték munkájukat, amely során nagyfokú empatikus készségükről, toleráns magatartásukról, és kiváló szociális érzékenységükről tettek tanúbizonyságot.

A két együttműködő intézmény lelkesen támogatta az ötletünket és a munkánkat. Az intézmények lakóinak összetétele merőben más hangulatot eredményezett.

A Református Idősek Otthonának lakói tele vidámsággal, optimizmussal, egészséges életszemlélettel, tudásvággyal, egy nagyon közvetlen, bensőséges kapcsolat kialakítását tették lehetővé. A diákok szövetségesre, bizalmasukra leltek személyükben, élménybeszámolóikból a derű sugárzik, és a hálás köszönet hangja szól. A számítógépes ismeretátadáson túl számtalan egyéb közös élményben, kalandban lehetett részük. Együtt eltöltött bibliaóra, költészet napi szereplés, gobelinezés rejtelmeibe való beavatás, és egy tájház megszépítésében való együttmunkálkodás emlékezetes percet szerzett számukra. Az idős nénik az őszi folytatásban reménykednek és addig is „szinten tartó”  látogatásokat szeretnének kérni fiataljainktól.

A „Bíró Kálmánné Bakos Ilona” Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Idősek Otthonának programban résztvevő lakóinak összetétele sokkal színesebb képet mutat.

Zömében középkorú férfiak voltak, akik közül többen szenvedélybetegek, de idős nénik is bekapcsolódtak a programba éppúgy, mint tolókocsiba kényszerült középkorú társuk.
Kezdeti lelkesedésük és kíváncsiságuk csak néhányuknál volt tartósnak nevezhető. A szenvedélybetegséggel küzdőkkel való tartalmas munka sok esetben komoly kihívást jelentett tanulóink számára. Nem véletlen, hiszen ezen lakók egy zárt világban élnek, a külvilág információira, történéseire csak nehezen tudnak vagy akarnak reagálni. Őket megnyitni, és egy új lehetőséget adni számukra az interneten való kapcsolatteremtésen keresztül nagy feladatnak bizonyult, azonban néhány esetben sikerrel végződött. Távolságtartóbbak és kevésbé motiváltak voltak, így a diákok optimista hozzáállására, megsokszorozott türelmére, tenniakarására, kitartására óriási szükség volt. A helytállásukért dicséret illeti őket. Ezekre a diákokra különös figyelmet fordítottunk. Folyamatos megerősítésre, biztatásra vágytak mind a diákok, mind tanítványaik. Természetesen itt is szövődtek barátságok, meghallgatásra találtak féltve őrzött titkok, és különös kérések teljesítésére is sor került. A lakók visszajelzéseiből kitűnik, hogy úgy érezték, egy kis fény költözött az otthonba néhány hétre, amely találkozásokat örömmel vártak.  A lakók arról számoltak be, hogy jövőben a társaik is szeretnének bekapcsolódni egy ilyen programba.

Ilyen örömöt rég láttam felcsillanni valakinek az arcán egy kirándulás hallatán, mint itt ez néhány lakónál tapasztalható volt.
Azt hiszem, ez jelzésértékkel bír és a gyerekek számára egy visszaigazolást jelent, hogy igen, érdemes volt, sikerült valami jót tenni.

„ Jót, s jól! Ebben áll a nagy titok.”

Élménybeszámolók

„Hol is kezdjem... Nagyon megörültem, mikor hallottam erről a programról és egyből tudtam, hogy részt akarok benne venni. Már az első nap öröm volt az idős hölgyek társaságában. Miután kialakultak a párok, mindenki a saját nénijével töltötte a délutánt. Én Rózsa nénit kaptam, akinek első látásra nem sok kedve volt az egészhez. Fejembe vettem, hogy megszerettetem vele a számítógépet. Rózsa néni egy rendkívül energikus hölgy, akinek egy perce sincs unatkozni. Csodálatos, ahogyan szabadidejét kitölti. Az óráink vidáman teltek az egér akadékoskodásának ellenére is. Minden sikeres mappa nyitáskor őszinte nevetésbe törtünk ki, mindketten örültünk az előrelépésünknek. Az interneten a legjobban a Munkácsy- képek és a szép magyar ruhák érdekelték. Nagyon jó volt ez a pár együtt töltött óra, a jövőben is szeretnék vele találkozni és segíteni a tájház megszépítésében, ami neki szinte mindennél fontosabb.”

                            Darmos Donatella 11.o.

„Nem is tudom igazából leírni, mit érzek most, hogy vége lett ennek a >>programnak<<. Ezt az érzést igazából csak az érezheti, aki ezt elvállalta és csinálta. Hajnalka néni egy nagyon jószívű, kedves néni. Szerettem hozzá járni és szerintem ő is szerette, ha mentem. Minden órát szívesen töltöttünk el egymással. Nagyon mókás dolgokat mondott, és engem mindig megnevettetett. Volt, amikor ajándékkal várt. Foltvarrás-foglalkoztatóra járt és csinált nekem egy nesszeszert. Húsvétkor egy saját kezűleg készített kis tojással ajándékozott meg. Nagyon örültem mindig, amikor mentem, hiszen tudtam, hogy amit én is megtanultam, azt most tovább adhatom. Nem ment minden mindig olyan könnyen, de addig csináltuk, amíg tökéletes nem lett. Amikor sikerült, együtt örültünk, hiszen tudtuk, hogy nem volt hiába a sok gyakorlás. Hajnalka néni egy >>szorgalmas kis diák<< volt. Örülök, hogy megismerhettem és a továbbiakban is biztos, hogy meg fogom látogatni és persze levelezünk majd, mert megtanulta, hogy hogyan kell!”
                            Sovány Délia 11.o.

„Véleményem szerint ez a foglalkozás rendkívül hasznos volt, hiszen az időseknek és nekünk is kikapcsolódást nyújtott. Nagy izgalommal és kíváncsisággal látott neki Imre bácsi. Megmutathattam, mivel tölti szívesen a szabadidejét és azt is mivel foglalkozott régebben. Imre bácsit szerintem a sors küldte hozzám, ugyanis rengeteg közös pontunk volt. Mint kiderült, régen mint zsoké dolgozott és szenvedélyesen szereti a lovakat, akárcsak én. Maga a számítógép-kezelés egész jól ment neki, bár néhányszor - főleg eleinte -  az egész kezelés nehézkes volt a mozgáskorlátozottsága miatt. Az órák elteltével a billentyűzet kezelése elég jól ment és szívesen gyakorolta tudását, ám a későbbiek során már nem mutatott akkora érdeklődést, mint kezdetben. Sajnos Imre bácsit egy balesetben fejbe lőtték és ez okozta a bénultságát. Erről riport is készült a TV2 Tények című műsorában. Végezetül nagyon szívesen töltöttem szabadidőmet az idősek otthonában, és hálás vagyok ennek a programnak, hogy megadatott ez a fajta lehetőség.”
Tóth Bettina 11.  o.
„Nagyon tetszett ez az ötlet, hogy taníthattuk az időseket. Szeretek segíteni másokon, így mikor meghallottam, hogy van ez a lehetőség, gondolkodás nélkül jelentkeztem. Az első ismerkedős órán egy kedves idős néni mellé ültem, aki nagyon szimpatikus volt, Erzsike néni, aki a tanítványom lett. Nagyon aranyosan és izgatottan várt minden órát. Sokat mesélt a családjáról és eddigi életéről. A számítógép használata mellett van még egy közös kedvenc tevékenységünk, a sütés. Sajnos Erzsike néninek az otthonban nincs sütésre lehetősége, de remek recepteket tanultam tőle, én pedig finom palacsintákat sütöttem neki cserébe.
Az első órától kezdve nagyon nagy fejlődésen ment keresztül és nagyon büszke vagyok rá, hogy minden jó tanácsomat megfogadott. Az egér kezelése eleinte még problémákat jelentett, de az utolsó hetekben már sokat fejlődött. Az internek használata nagyon tetszett Erzsike néninek, megkerestük gyermekeit és unokáit, fiának levelet is írtunk. A Word-öt is örömmel használtuk, nagyon ügyesen gépelte be adatait és kedvenc tevékenységét. A You-tube videómegosztó honlapon meghallgattuk kedvenc zenéjét és visszanéztünk Wolf Kati Eurovíziós Dalfesztiválon való fellépését. Horoszkópot és időjárást is néztünk. Erzsike néni megmutatta a rózsabokrát is, amit az otthon udvarára kiültetett, és örömmel újságolta az unokája táncfellépését. Nekem nagyon tetszett ez a program, egy életre szóló élményt nyújtott számomra. Remélem Erzsike néninek is. Úgy gondolom, hogy mindketten élveztünk ezeket a délutáni programokat. Telefonszámot cseréltünk és nagyon megkedveltem Erzsike nénit, így visszatérő vendég leszek az idősek otthonába.”
Molnár Katalin 11. o.

„Elsősorban szeretném megköszönni ezt a lehetőséget, hogy ezen a programon részt vehettem. Számomra nagyon nagy élmény volt az, hogy az idős nénit taníthattam a számítógép kezelésére. Nagy örömmel töltött el, hogy boldogságot okozhattunk nekik kisebb meglepetésekkel. Minden egyes nap, amikor voltam, nagy szeretettel fogadtak. Nem csak azok az idős emberek, akiknek oktattunk, ha nem azok az emberek is, akik az otthon lakói. Hihetetlen széles mosolyt tudtunk az arcukra csalni, akárhányszor mentünk hozzájuk. Maga a számítógép kezelést nagyon élvezték. Igaz, eleinte nagyon féltek, hogy el fogják rontani azzal, ha bekapcsolják. Sikerült minden órát úgy tartani, hogy semmi csalódás ne érje őket. Bánom, hogy ilyen hamar vége lett. Sokkal jobban élvezném, ha iskola helyett ezt kellene csinálni. Boldogsággal tölt el az a gondolat, hogy a másik fél örül. Legyen az idős, óvodás vagy akár iskolás.
Számomra nincs negatív élmény. Minden szép volt és jó. Úgy, ahogy az elején elképzeltem. Mindig, mikor mentünk, valami kis ajándékkal ők is előrukkoltak. Pl.: jégkrém, kávé, finom tea, akár még egy pohár víz is, amikor melegem volt, csokit viszont mindig kaptunk. Mintha a saját nagymamám lenne. Ketten voltunk barátnőmmel, és pont olyan idős néniket kaptunk, mint mi. Bohókásak, általában vidámak. Brigivel úgy hívtuk őket, hogy a >>nénijeink<<. Ugyanolyan barátnők voltak és szinte ugyanúgy szerették egymást, mint mi.
A búcsú nagyon nehéz volt. Nem akartunk eljönni. Órákat töltöttünk el együtt úgy, hogy megbeszéltük a napi teendőt, az aznapi vagy az előző napi sorozatot, vagy megbeszéltük bújainkat-bajainkat. Egy érdekes ajándékkal búcsúzott el tőlem Erzsike néni. Kaptam tőle egy gobelint, amit ő maga készített, amikor volt egy kis szabadideje. A gobelin két tulipánt ábrázol. Soha nem volt még ilyen szép ajándékom.”
                            Tóth Adrienn 12. o.
Mezőtúr, 2011. május 20.

Érzések

Ha önkéntes munkában veszel részt, kedves, idős emberekkel töltheted a szabadidődet.
Ha önkéntes munkában veszel részt, olyan történeteket hallgathatsz végig, melyeket előtte soha.
Ha önkéntes munkában veszel részt, megtanulhatod, hogy a tananyagon kívüli
alkalmakból is lehet tanulni.
Ha önkéntes munkában veszel részt, újabb "nagymamákkal" és "nagypapákkal" gazdagodhatsz.
Ha önkéntes munkában veszel részt, a résztvevők mindig mosollyal, csokival, jégkrémmel vagy akár kávéval fogadnak.
Ha önkéntes munkában veszel részt, megtanulhatod, hogyan is fordulj az emberekhez.
Ha önkéntes munkában veszel részt, jogod van az ENTER billentyűt ESERNYŐ billentyűnek átnevezni.
Ha önkéntes munkában veszel részt, megtudhatod, hogy mennyire fontosak is az emberi kapcsolatok.




Szerkesztette Ofi dátum 2016.09.16. 11:18:36